Ebben a blogban előre láthatólag nem születik több bejegyzés. De mert valaki jelezte, neki segített élete egy nehéz szakaszában, megnyitom , hátha más is így érzi majd.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Miért titok, ha a volt férjemnek szeretője van és rendszeresen házon kívül tölti az iccakát? Ill. miért megy este úgy el vacsora után, hogy fáj a lába, le kell feküdnie, már nem bírja.... Ilyenkor reggel mindig azon vigyorgok, hogy akkor biztos nem állva szeretkeztek :-) Csak azt nem tudom, miért van szükség erre a színjátékra.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Háttér: két és fél éve elhagyott egy másik nőért. (Nem boncolnám, hogy ketten rontottuk el, de az új szerelem miatt neki eszébe sem jutott, hogy helyre kéne, lehetne hozni...) Azóta kiderült, a szerelem él, de együtt élni ők sem tudnak, többek között sok olyanért, amit szerinte csak én nem tudtam elviselni. Mondjuk, ez pech, egymás után két dilis tyúkot kifogni... Azóta társkeresőzik. Egészségére, már nem zavar, sőt kívánom, találja meg végre a másik felét. (Fenntartásaimat a szeretem, de... és akkor keresgélek témakörben nem részletezném, bár vannak, de ez az ő élete). Ám megkérdezném, hátha valaki tudja: minek kell mindezek után itt balhét generálni mindannyiszor, mikor feltűnik mellette egy új nő? Én tényleg már csak mosolygok, teszek, veszek, létezem. Nem nevetem ki.  Nincs jelenet. (Nem is lehetne, de nem is érzek rá késztetést.) Akkor minek kell elrontani egy órát a napomból. Szerencsére már nem többet.

 

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ma már nem úgy szeretlek téged:
csak úgy, mint özvegy feleséget
a sírban is sirat a férj.

Nyugalmas álmom vagy a párnán
és éjjel, ajtómat bezárván,
nem várom már, hogy visszatérj.

Az út, mely hozzám elvezetne,
oly gazzal vert, oly messze, messze;
már el is sülyedt, azt hiszem.

Egy tiszta folyó tükre lettem
s árnyékod, mely elszállt felettem,
mély tengerek felé viszem.

Somlyó Z.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

De a férjemtől. Gyerek panaszkodott, hogy valaki kereste az apját reggel, de az várakoztatta 10 percig az illetőt, mert épp bútort nézett a neten. Este Ex bejött vacsorázni, mondta mi mindent csinált, hogy halad a házzal. Kérdeztem hogy fogja bebútorozni. Ő azzal még nem foglalkozik, egyébként is, lehet, meg sem éri. Ismerve az életet, lehet. Bármi lehet. De ha ezt a magánszámot én adom elő, hát megnézhetem magam.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ma elolvastam egy blogot. Ha a gyerekek korától eltekintek, majd minden szavát elmondhattam volna az elmúlt években. (Ami kivétel: én sosem írtam a férjem szeretőjének.) Félelmetes volt a kettősség. Külső szemlélőként, de újraélt fájdalmakkal. Mégsem tudtam abbahagyni, míg a végére nem értem. Gondoltam, megírom az írójának: elmúlik. Nem tettem. Nem hinné el. Én sem voltam rá képes. Legszívesebben megmutatnám neki önmagát  4-5 év múlva. De ez sem vigasz annak, aki azt hiszi belepusztul a következő napba. Akit csak a gyerekei tartanak talpon. Hát csak reménykedem, hogy pár év múlva ha egy ilyen blogot talál, ő is elmondhatja majd: ma elolvastam egy blogot...

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

2 hete minden este megírom a magam sms-ét.  Aztán minden este ki is törlöm és békésen elalszom. Valóban békésen. Ha tényleg  tudja, amit tud, ezzel is tisztában van. Ha nem, jobb így egyelőre.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ami mindig szép erény, csak  törni zúzni tudnék  épp, nagy gyakorlása közepette. Pedig dolgozom, mint a güzü és nem lenne szabad észrevennem, hogy újabb és újabb percek múlnak el a napból úgy hogy nem jön levél. Majd 4 előtt 10 perccel 2 sor. Az is csak a tördelés miatt annyi. Már megint nekem hiányzik jobban valaki, mint én neki. Csak most én is 2 sorban válaszolok és szerva ott. Lássuk mi történik.  Valószínű csendesen mosolyog. Nem vagyunk egy súlycsoportban :-(

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Avagy: a tarot tényleg tud valamit.

Ma ugyanis feltettem egy kérdést. Ami úgy hangzott: merjem-e kimondani valakinek az igazat. (Akinek egyébként eddig bármikor, bármit, gondolkodás nélkül leírtam, elmondtam, megválaszoltam.) Igaz, a kérdés nem szerelemre, szexre vagy egyéb kéjes dolgokra vonatkozott.

Íme a válasz: Korongok királynője.

Kulcsszavak:
A Föld elem Víz aspektusa, termékenység, testiség, táplálkozás, a nehéz múlt leküzdése.

Útmutatás:
Magad mögött hagytad a "szomjazás időszakát", és termékeny vidékre jutottál. Pihenhetsz és figyelmedet önmagad és tested igényeinek szentelheted.

Kérdés:
Milyen módon hagyagoltad el testedet és külsődet? Megengeded magadnak önmagad kényeztetését, ápolását? Élvezed önmagad?

Javaslat:
Szentelj az eddiginél több figyelmet egészségednek és tested szépségének.

Megerősítés:
Szeretetteljes figyelemmel fordulok testem felé, mely életerővel, életörömmel és egészséggel ajándékoz meg.

De mert nekem semmi nem elég, megosztottam Stalival az üzenetet. Hát nem hozzáfűzte a következőt?

Pontosan tudom, hogy semmivel sem vagyok alábbvaló teremtmény a többinél (küllemileg)

Persze megválaszoltam, hogy bizony nem tudom, de igyekszem mantrázni rubensi idomú izé kövér malac magamnak, hogy nem annyira vészes a helyzet. (Csipke, ha most is szóba hozod Mária Teréziát, kimutatkozunk egymásnál).

Stali így igyekezett tovább segíteni

Mert lehet, hogy nem vagy 16 éves, és sok minden hagyott már nyomot rajtad is, de akinek látnia kell, az nem a mílói vénuszt szereti benned és meg fog nézni, de nem azt fogja látni, akit te a tükörben.

 

 

Erre jött egy hosszú beszélgetés Részeg Szamárral, mindenféle kötésmintákról és kocsonyafőzési trükkökről. De azt ő sem felejtette el közölni, hogy nem vagyok már 16 éves. Vajh miről jutott ez épp ma mindenkinek az eszébe?

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kedveském!

Jó ideje azon az ominózus karácsonyi "beszélgetésen" azt találtam mondani neked -nektek- ,hogy addig nem mondom ,hogy tegyünk rendet az életünkben míg valójában teljes meggyőződésből nem mondhatom.Akkor ez  nagy felháborodást válltott ki ,pedig csak azt akartam érzékeltetni ezzel -nem akarlak félrevezetni ,nem akarlak becsapni  Nem akarok félszívvel melletted lenni ,maradni . Azóta azt gondolom mindketten sokmindent megértettünk ,sokmindent átértékeltünk s ezáltal bizonyos dolgok talán a helyükre kerültek bennünk.Persze teljes bizonyossággal csak magamról beszélhetek és nem tudhatom hogy a TE belső rended vajon milyen elvek és érzések mentén rendeződött újra .Minthogy azt sem tudom  van e még hely az életedben számomra .Csak magamról beszélhetek és csak a magam nevében kérhetek , Tisztában vagyok a felelősségemmel , a tetteim súlyával ezért csak annyit kérek tőled légy őszinte hozzám és tudasd velem a szándékaidat . A döntésedben nem kívánlak befolyásolni ,nem foglak manipulálni csak egyszerűen elfogadom ,mert úgy gondolom ez így helyes.
Karcsi

 

Kedves Karcsi!
5 rövid gondolat a leveledhez.
1.)  Kérlek ne szólíts soha kedveskémnek. Régen sem tetted, valamiért azt érzem, ez más megszólítása, hisz csak az utóbbi időkben került elő. Találd meg az én külön megszólításomat, vagy használd a nevemet. Köszönöm.
2.) Nem tudom hol jársz a damaszkuszi úzon, mit vélsz a magad felelősségének, pedig ez fontos. Nem canossát akarok járatni veled, de erről beszélnünk kell.
3.) Ahogy sok minden másról is, ez túl komoly és bonyolult egy levelezéshez.
4.) Az iwiwen, a képeid között a háttérből valaki még mindig figyel. . Számára ez valószínű a remény, számomra a sejtés, nem ok nélkül reménykedik. Kérlek gondold ezt végig. Ha Te már tudod mit szeretnél, (tevőleges erővel is) tedd fel újra a kérdésedet.
5.) Nem én fogok dönteni. Mi. És a felelősség is közös lesz.
Szép álmokat, ha ma még ma hazaérsz és olvasod:
Kata

 

- Ami a felelősségemet illeti úgy gondolom volt elég időm ,hogy tisztázzam magamban,de természetesen nem csak az enyémet fogalmaztam meg ez idő alatt . Canossza járásra tőlem ne számÍts azt soha nem teszem meg minthogy tőled sem várom el ugyanezt .
-A helyzet komolyságát és bonyolultságát nem vitatom és kész vagyok ennek megfelelően beszélni is erről.
- Amit azon a fényképen látsz az életem része ,sohasem fogom megtagadni és a multam egyébb részleteit sem .  Én már csak ezekkel egyútt vagyok egész . Hogy mit szeretnék azt már többízben próbáltam érzékeltetni veled de lehet ,hogy nem jókor -nem jól tettem  vagy egyszerűen csak nem vagy rá vevő.
- Ami pedig a döntést illeti az életedről az érzéseidről csak te tudsz dönteni nekem csak egy lehetőségem van ,hogy elfogadom azt .
-Ami pedig a kimaradásomat illeti :elnézést ,hogy volt merszem kivonni magam néhány óra erejéig a munkából. 
tisztelettel :Karcsi

 

Kedves Karcsi!

- Köszönöm.  A nagytiszteletű asszonyról meg annyit, ha szerinted így jó, hát egye fene :-)
- Az én felelősségemet már néhányszor elmondtad (hacsak új szempontok nem merültek föl), az azokról vallott nézeteidet ismerem, a sajátodról eddig nem hallottam. Csak ezért volt egy oldalra kihegyezve. Nem bántani akartalak vele. Az pedig, hogy bármiért vagy bárkiért képes lennél canossát járni, fel sem merült. Ennyire már ismerlek. :-) Én egy (több) szimpla beszélgetésre gondoltam. Nem támadás-védekezés felállásra, mert ha csak arra vagyunk képesek, akkor kár elkezdeni.
- Örülök.
- Nem a megtagadást kértem, és nem a kép eltávolítását. Jeleztem, hogy női aggyal gondolkodva a másik félnek mit sugall a kép fentléte. Valamit azt, hogy ez a kapcsolat szerinte még lezáratlan, ami számomra zavaró, de ez az én dolgom a továbbiakban (is). Mit szeretnél? Jelezted. Csakhogy a jelzéseid alapján én nem tudtam eldönteni, mire utalnak. Régebben elmondtad: tudsz kettőt szeretni és nem okozott gondot két nővel ágyba bújni sem. Ne hördülj fel, nem bántás, magyarázat, miért nem értettelek meg. Számomra ez arról szól: tudunk-e építeni valamit a romokból, romok helyén. És az újjáépítés nem az ágyban kezdődik. Ezért kéne tudnom, hol jársz azon a bizonyos úton. Természetesen ezt én is el fogom mondani magamról.
- Az életemről igen, de most mintha újra kettőnkről lenne szó. Ha jól értettelek. Ez pedig nem egyéni döntés innentől.
- A kimaradásod (amenyniben nem Vele töltötted) nem tartozik rám.  Ha Vele, ahhoz sem lenne közöm, ha nem írtad volna ezt a levelet. Egyébként nem várom el, hogy leépítsd a barátaidat, sőt egyelőre azt sem, hogy a társkeresést beszüntesd. Ez egy lassú és nem könnyű folyamat lesz, ha rá tudjuk, merjük, akarjuk szánni az energiát. És nem, nem vagyok féltékeny. Már régen nem. A Toldinéra sem, de épp mert tudom, szereted, ha vele tovább építgetnéd a kapcsolatot, nem látnám értelmét a miénkbe energiát fektetni. Ennyi a magyarázat. A továbbiakban is nyugodtan mej, pihenj, én is tenni fogom és természetesen én sem építem le a baráti körömet.De: ha csak külön utakban gondolkodunk, az nem sok jóval bíztat. Tehát: ha megpróbáljuk, az azt jelenti: lesznek közös programok és különutasok is. Egy kérésem van, amihez viszont ragaszkodom: az őszinteség. Ezt tőlem is megkapod, de én is elvárom. Tehát ha fáj, bántó, megmondod, de ha van valakid, azt is. Természetesen, ez utóbbit csak akkor várom el, ha úgy döntünk: még összetartozunk. És hasonlóan természetesen, ez rám épp úgy érvényes.
Ugyan akkora tisztelettel :-))


Kata

 

Vajh az utolsóra miért nem jött válasz? :-)))

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Középső beteg. Randán allergiás, aminek nem tesz jót a szárítónál szálló gabonapor. Hetek óta végigköhögi a reggeleket. Gondolom, így könnyebb összeszedni valamit. napok óta fájlalja a torkát, fülét. Reggel szólt az apjának, kimenne az orvoshoz. Már megint? Gyerek rámutatott, idén nem is volt beteg. (Ill. akkor is dolgozott, teszem hozzá én, kicsit pikírten.) Erre a gondos atya csak annyit felelt: ne magyarázkodj. 

Miért is nem gondol rá, hogy mennyit árt ezzel a kapcsolatuknak.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Mikor engem hagyott el, így tette: Azóta tudom mi az szeretni, amióta őt megismertem. A visszatekintés okán, azt kell mondanom, van benne némi igazság.És mivel, mint említettem, a világ kicsi és a rendszer átjárható, hát azt is tudom, tőle hogy búcsúzott.

Szeretlek, de ..... De a Te szemed sugara ragyogta be az életemet és remélem hátralévő útjaimra is világít majd.  (Nem szó szerint, hisz közvetítőn át érkezett.)

Nomármost:  a jelen. Ex társkeresőzik. Igaza van, bár én előbb feldologoztam volna a múltat. Ugyanakkor hozzámér, ha elmegy mellettem, dürrög és sóhajtozik veszettül.  Mindez együtt számomra egyről szól: maga sem tudja mit akar. Szerencsére jó iskolám és vezetőim voltak: én már igen.

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Stali! Keresi akivé tett? Az már nem létezik. Mikor elhagyott elindított egy úton (akkor is, ha évekig egy helyben topogtam rajta) és ma közelebb vagyok ahhoz, aki valaha voltam, mint ahhoz, aki mellette lettem. Persze változom mindig, mert látom, hogy van még hova jobbulni és mert ma már tudom, ez a természetes. Mivel pedig az, ez a helyes is :-)

Nem, nem akarom Exet megváltani. míg nem néz szembe önmagával, nem is tudnám. Segíteni szeretnék neki, a betegsége kezelésében. De azt sem tehetem, mert ez is a lelki problémái kivetülése.  Tehát hagynom kell. Ez az ő feladata. És nem hiszem, hogy az út amire lépett (pörgés-flirt- ...) segítené ebben. De ezt sem mondhatom neki, hisz azt hinné irigylem a sikereit, az örömét.

RSZ.! Egyszer rég a fejemhez vágta: örülnöm kéne az boldogságának, azaz, annak, hogy megtalálta az igazit. Nos, akkor nem örültem. Ma is állítom: tudom, nem az a nő volt számára aTárs. Én sem, természetesen. Nem azért, mert elhagyott,  hanem, mert megnyomorítana még most is, ha el tudná hitetni velem, amit folyamatosan sugall. Néha még elbizonytalanodom ugyan, de hamar észbe kapok általában. Mikor én kapaszkodtam bele 10 körömmel, számára az is a lelke gyilkolása volt, ma már tudom. Azért is tett engem felelőssé, hogy ne legyen lelkiismeret-furdalása. Csakhogy ma már nem kéne legyen és még mindig én tehetek mindenről. Kiscsoportos szemlélet :-)

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Sok mindent kimondtam már Ex-szel való kapcsolatunkról. Csak valahogy a tudatomig nem jutott el és nem állt rendszerbe megállapításaim tömege. Ám ma, a mennyiség úgy tűnik átcsapott minőségbe. Azaz már az én csekély agykapacitásom is felfogta, mire és hogy ment ki az a játék, amit Ex játszott velem. Állandóan azt hallottam, képtelen vagyok a kommunikációra, bezárkózom, nem lehet velem semmit megbeszélni. Igen ám, csakhogy  a hallgatás törvényét ő vezette be nálunk. Ő nem szólt hozzám (minden magyarázatot mellőzve) néha hetekig, ha problémája adódott pl. a munkahelyén. Aztán én találjam ki velem van-e baja. Ez várt, mikor a 2. gyerekünk megszületett és hazajöttünk a kórházból. Mikor már szeretője volt, az volt a visszatérő lemez: én voltam őt képtelen megszólítani, megnyílásra bírni. Bezzeg... Nos, a bezzegnek sem sikerült. A hölgy ugyan nagyon felháborodott, hogy Ex megszökött a problémák megoldása elől, az viszont nem jutott eszébe, hogy Ő ugyan ennek a magatartásnak volt a haszonélvezője majd 5 évvel ezelőtt. Ez azonban nem változtat a tényen: nem én egyedül vagyok a hibás. És én (vele ellentétben) tanultam a történtekből. Tehát igenis alkalmas vagyok egy új kapcsolatra. Nem biztos hogy sikerülni fog, de jobbak az esélyeim, mint eddig hittem. És igen, én is konfliktuskerülő voltam. Ma már nem vagyok az. Nagyon megfontoltan, de nem kitérve próbálom megbeszélni a dolgokat. Lehet, 3 nap, néha csak hetek múlva térek vissza egy kérdésre, de visszatérek.  Túl aggodalmas vagyok, ám megyek az utamon, amire nem vágytam, de egyre inkább látom, hálával tartozom érte Istennek. És a kórus most kéretik ne kezdje zümmögni: válás. Tudom, lassan haladok. De elindultam, annyi egy helyben járás, várakozás után, ím lépegetek.

Amikor azt mondtam Neki, hogy egyedül kellett volna mennie, mert így, hogy várták a kapuban, nem hiteles a távozása, nem tudtam, ez sem volt véletlen. Még  megvolt a szeretője, de már látszottak a repedések a kapcsolat falain, mikor   udvarolgatni kezdett. Próbálkozott erre is, arra is. Magyarul, kell az érzelmi megerősítés, a biztonság.  És a szakítás - ahogy nálunk sem- úgy itt sem volt direkt. Elhúzódó, kifárasztó taktikával zajlott a másikat bizonytalanságban tartva. Mert ő így felkészült, megerősödött vagy kiégett, de mindenképp előnyhöz jutott. Nem azt mondom tudatosan tette. De nem is számít, ösztönösen, vagy tudatosan. Az a fontos, ahogy  a problémákat kezelte.

Évekig könyörögtem, mozduljunk ki, szüksége van a töltődésre, törődésre, minden kapcsolatnak. Azt felelte, senki nem tart vissza, menjek egyedül. Nem tettem. (Ma már megtenném, de szerintem csak haladékot kaptunk volna vele.) A szeretőjével egy ideig ki-ki mozdult, még színházbérletük is volt, nyaralni is voltak. De ahogy megjelentek a gondok, ott is egyre jobban bezárkózott és elmaradtak ezek az ünnepnapok. Kezdetben visszahallottam, szegény, azért olyan, amilyen, mert itthon állandó a balhé, pokollá teszem az életét. Hát én a 24 év után kevesebbel engedtem el, mint a szeretője 4 után, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy Ex sosem volt társasági ember. Valószínű már nem is lesz az. De akkor nem mögém kellett volna bújni, hanem kimondani: nézd én ilyen vagyok... Nem ez történt. Nem harcolt, nem változott, nem kötött kompromisszumokat a  nagy szerelem megtartásáért sem, nem hogy értem. Szerinte  egyedül a másik dolga mindez. És nincs jelentősége ki a másik, én, ő vagy a jövendő 3.

A leglényegesebb pedig: nem tanulta meg, mennyire fontos az őszinteség. Karácsonykor egy félreértésre hivatkozott, amiért nem jött a gyerekeihez, ahogy megbeszéltük. Aztán  kiderült: eszében sem volt jönni, csak nem merte vállalni.  Nemrég tudtam meg a távolmaradás okát: akkor mutatták be a szeretője családjának, mint a hölgy társát. Persze akkor már mindenki tudott a kapcsolatról, de ez volt a Bemutatás. Remélem megérte, amibe került. Én pedig falba verem a fejem hogy ezt az embert sirattam - és vártam vissza - 3 évig. Minden esetre valóban nem ismertük egymást. Ő sem engem, én sem őt. Egyszer azt mondta: hálás leszek még neki, hogy elhagyott. Nem egészen erre gondolt, de bizony e felé tartok. Jobb magam. És holnap megírok egy levelet, hogy még jobb lehessen.  Ha még nem késtem el :-)

P.s.: " Ha azt gondolod, hogy elengedted, de nem lett jobb, akkor nem engedted el." Lehet. De most tényleg jobb :-))

P.s. II. : Pár napja elgondolkoztam, talán megértem én is, a helyzet is a társkeresésre.  Mivel az Érintés megszűnt visszanéztem a Randivonal-ra, ahol régen blogolvasó voltam. Három ok miatt tettem le a regisztrálásról.  Részben rengetegen vannak ott a régiek közül. Részben megtaláltam Ex reglapját. Mottó: 2 lábbal a földön, de szeretnék még kicsit lebegni. A szívembe markolt. Mert lehetetlen. Mert visszafogta a lebegésemet, és íme... De ez csak közbevetés. A lényeg:  ne keresztezzük egymás útjait (ha lehet). És a legfontosabb: tisztáznom kell egy kapcsolatot. Ami semmi és minden. És aminek léteznie sem lenne szabad, ami elől futottam eleget és ami mindenek ellenére, van. De ez egy másik történet.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

" Kéne utánpótlás" ? . . .  - mint egy éhenkórásszal, úgy "kommunikálod le" ezt, Édessemm...

 

Ejnye . . .

 

ÉS HA MÁS "KÉNE" ? ? ? 

 

Mi?!...

 

A kérdés az én híres eperlekváromra vonatkozott. És valóban direktben lett feltéve. De  azért ez némi túlzásnak tűnik.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Az idő mindent megold, tartja a mondás. Hát minden esetre helyére teszi a dolgokat. Amit ide szántam, az több oldal lett volna a történése idején. Most már tudom, nem sok szóra érdemes. Álljon hát itt kivonatosan, mindenki el tudja képzelni a mögöttes érzéseket, mindkettőnk részéről.

 

- miattam hagyta ott a szeretőjét, bár  előtte már megmérgeztem a kapcsolatukat. (Belső infók szerint a hölgy nyeregben érezve magát egy éve csak veszekszik, morog, nevel és felszólít, lazítsa már a kapcsolatot a gyerekeivel is. Mellesleg, aki vissza akar térni nem regel be több társkeresőre.)

-én tettem tönkre, mert értünk dolgozott de nem álltunk mellé (15 évig együtt húztunk, de ő nem adott magából semmit. Tőlem pedig férfimunkát várt. Valóban lelketlen lettem a munkában. Soha egy hétvége, egy nyaralás… 25 év alatt egyszer voltunk 5 napig a Balatonon, egy hétig pedig Erdélyben. Mikor a lánya született közölte: majd csak értünk jönni ér rá, mert munka van. A császár miatt ez akkor 10 nap volt.   

 
- 5 évig öltem az életét a féltékenységemmel. Valójában: háromig. Az is a pokol, de miután 23 évig viselkedett úgy,ahogy megőrültem, hogy más nőkkel tud törődni, észben tudja tartani a név és születésnapokat, válaszol sms-ekre… Had ne részletezzem. Ő már rég elhagyott, mikor  rendszeresen olvasta a mobilomat, természetesen erkölcsi magaslatról. És igen, tudom, ez engem nem ment fel az alól amit tettem.

 

- zsaroltam, hogy öngyilkos leszek (eszembe jutott a tett, de én ilyet sosem mondtam neki)

- én teljesen szabadon kezelem a családi kasszát és ő azt is tagadja, hogy megbeszéltük, amit megtettünk (de itt azért van igazsága) Igaz, a banki mozgások  követhetők. És nem egyszer ajánlottam: megtanítom mindenre. Eszébe sincs. Persze, mert ez így adu a kezében.

- válást hogy képzeli kérdésre: az az övé, amiért ő dolgozott. Kértem nevesítse, mert ezt így nem tudom kezelni. Mellesleg közöltem: írja le mi az enyém és fejezzük be. Az utolsó ingemen nem lesz zseb.

- én deklaráltam se testem se lelkem nem kívánja, ilyen emberrel ő nem tud mit kezdeni. Kérdeztem és a 4 év a szeretőjével mit deklarált és szerinte hogy kellett volna kezeljem. (Jó tudom rosszul kezeltem, de ez ugyan azt az infót hordozta)

- én országnak világnak kikiáltottam (l. blog) hogy ő egy szarházi szemét alak. Itt őszinte véleményt kérek: tényleg ez jött le belőle? Mert nekem nem ez a véleményem róla most sem. Vagy azért érzi így, mert lelkiismeret furdalása van? Vagy  hülye vagyok?

- nem azért nem volt viszonyom senkivel, mert én nem akartam

- "Majd kifogsz egy selyemfiút" mondta. Kérdeztem, szerinte nekem csak az juthat? Ne legyek én olyan biztos magamban....

- meg hogy így könnyű egyedül lenni, hogy itt van a hátam mögött és segít, ha kell..... (Hogy neki is én vásárolok egy csomó mindent, főzök rá is, az nem számít )

Az egész pedig onnan indult, hogy közöltem: elutazom, és az út árát természetesen váláskor elszámoljuk az én részemből. 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Szerettem volna itt elmesélni mi vezetett idáig még indulás előtt. De az, hogy visszaállítsam lelki békémet egy 2 órás beszélgetés után, annyi energiámat vitte el, hogy az elmondhatatlan. Viszont 2 napomba került. Régen hetekig tartott és bizony segítség is kellett hozzá. Hát ez is marad Szentpétervár utánra :-)

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Valaha rég, Vénusznak ikertestvére is született, aki hasonló szépség volt, csak nem szőke, hanem fekete. A világ meglátva Őt azonnal zengeni kezdett: Ki ez ki ezkiez?..... Vénusz pedig őrjöngött, mert az öntudatos szépség nem tűr konkurenciát és az új szépség életét követelte isteni atyjától. Zeusz kedvére is tett volna gyönyörű lányának, ám a világ kegyelmet kért. Jó lesz az új istennő azoknak, akiket nem vártak, nem szeretnek, akiknek mindig a maradék jut. Vénusznak persze ez sem tetszett. A férfiak pedig  -és ez alól az istenek sem kivételek - nem tudnak ellentmondani egy szép fúriának. Zeusz tehát köztes megoldást választott. Láthatatlanná tette a másodszülöttet és átok alá vette, hogy a világ által zengett nevet (Eszkiesz) se merje kimondani senki. Ám úgy határozott, ha valaki nagy bajában hozzá fordul és fennhangon elkiáltja nevét, annak bármi légyen is a kívánsága, teljesülni fog. Az ár azonban azonnali és iszonyatos, de mindenkinél más és senki sem tudja, hogy nála épp mi lesz. Eszkiesz istennő ötletes fehérszemély.

Vajon miről is jutott eszembe?

 

Pontszám:

 

 

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Tegnap drága, öreg kutyánk örökre elaludt. Szó szerint. Eltemettük, gyászolunk. Tenyérnyi korától volt családtag, sokáig oktatott minket türelemre, de a hűségéről is meg kell emlékeznem, e szomorú alkalomból.

Aztán rájöttem (egy esés kapcsán), hogy kiújult a keringési zavarom, amit a meszes gerincem okoz. Ezért vagyok ilyen nyúlós-fáradékony hetek óta. Na akkor gyógyszer, hogy biztonságosan autózhassak, mert ez napi Pestre járás a  dokihoz, aki szó szerint kitördeli a meszet a nem neki való helyekről. Nem fáj, nem kellemetlen, csak kicsit ijesztő :-) Meg időrabló. Meg útálok átautózni a városon. Meg csak. De azért ma bejelentkezem.

Pontszám:

 

 

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A probléma felvetése Exé és a megoldás megfogalmazásához is ő segített hozzá. A mondat kijelentő formája  azokban az időkben, hangzott el, mikor még nem költözött el és mielőtt megvilágosodott volna, hogy engem nem is szeretett soha.  Nos akkor induljunk el a kályhától, azaz Tündérke posztjától és az összetartozástól. Ami akár kézfogás nélkül is megélhető. Vannak emberek, akiket bár nem köt össze vér szerinti kapcsolat, egyszer csak rádöbbennek, összetartoznak. Egyszerűbb a helyzet, ha ezt szerelemként élhetik meg, mert akkor rögtön "helyére tehető" a dolog. De az élet nem mindig ilyen segítőkész. Előfordulhat, hogy többekkel többféle összetartozás fűz össze minket egyazon időben. Erre gondolhatott Ő, mikor megfogalmazta a fenti állítást. Csak épp nem tisztázott fogalmakat. Hisz szeretet és szeretet közt óriási különbség van. És ha úgy gondolom, ez már innentől másról szól, hisz mással szeretném megélni a szerelmet, azt közölnöm kell azzal, aki azt hiszi hozzám tartozik. Ehhez a váltáshoz mindenkinek joga van. De ez egyben a közlés kötelezettségével is együtt jár ebben az esetben, hacsak nem állapodtunk meg abban, hogy nyitott kapcsolatban élünk egymással.

Hogy miért gondolkodtam el újra ezen a kérdésen? Mert pár hete Ex azt találta mondani: reméli újra meg tudom őt még kívánni. Én pedig azóta értetlenkedem. Hogy nem ismeri valaki ennyire a másikat?  Mert nekem ahhoz, hogy megkívánjam szeretnem kell. Férfiként kell szeretnem. Nos ő már nem akar ebbe a kapcsolatba energiát fektetni (amit megértek), de akkor mitől szeretném meg újra? Tudom társkeresőzik (mikor beléptem az irodába, kétszer is  láttam merre jár, hiába  csukta be gyorsan az ablakokat). Ami a legmeglepőbb:  ezzel  már nem okoz nekem fájdalmat.  A fájdalom hiánya viszont örömmel töltött el.   De attól, hogy ő új társat keres maga mellé én ugyan mitől kéne újra megszeressem-megkívánjam?  Szóval nem értem. És miért lenne neki jó, ha ez bekövetkezne? Miért kéne újra összezavarni  a dolgokat? Ha vége, le kell zárni és ki-ki alakítsa az életét tisztázott helyzetből. Nem kell feltétlenül házasokként vagy  szeretőkként összetartoznunk.  Sőt nem kell összetartoznunk. De akkor miért tennénk olyasmit, amit szerintem csak szerelemmel összetartozók tesznek? De ha mégsem, akkor is úgy gondolom a sokféle összetartozás közül egy időben csak egy járhat testi kapcsolattal. Nálam pedig, mint említettem, szerelem is kell hozzá.   A válasz tehát: nem. Nem fogom  megkívánni, hisz ami összekötött, az a múlt. A jelenben a munka közös, de az nálam nem hogy nem jár testi kapcsolattal, inkább kizárja azt. Ilyen múlt esetén pláne. Tehát vele nem bújunk többé ágyba. Egyéb kapcsolataimat alakítom a magam erkölcsi normái szerint, aztán majd meglátjuk. Egyelőre ki szeretném alakítani a saját különbejáratú életemet. Ahogy ő is teszi épp a magáéval. És ha az eddigiekből nem derült volna ki: nem, nem lehet kettőt szeretni. :-)  Mármint minőségileg egyformán. Lehet az egyiket ezért, a másikat azért, de akkor választani kell köztük. Különben akár hozhatunk a csapatba 3.-at (sőt többediket) is, hiszen lehet valami ami még mindig  hiányzik a kapcsolatrendszerből. És itt lényeges kérdés: kinek a hiánya a meghatározó? Ha pedig egyenlő az elbírálás, miért ne léphetnének be a másik oldalon is új szereplők? És máris a kommunák kialakulásánaál tartunk.  Azok pedig ha jól emlékszem, nem a szeret kiteljesítéséről szóltak első sorban.

P.s: A kapcsolatok alapja a bizalom. Hogy érzem, tudom, elhiszem, a másik  szeret, elfogad engem. De hogyan hihetném ezt el, ha az a kiindulási pont: nem vagyok elég (jó) neki?

Na ez jó zavaros lett. Aki érti jelentkezhet egy szelet csokiért ( na jó, Stali sörért) adandó alkalommal :-) Én meg talán jobb ha tartózkodom a komolyabb témáktól egy ideig.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!